Visszatértem (?)

Jó isten, százmillió éve nem írtam ide… Gyötör a bűntudat, úgyhogy úgy döntöttem, rittyentek pár sort.

Elkezdődött a gyakorlat, ezzel kezdeném. Egyelőre még csak órákat figyelek meg, illetve egy nagy mázli folytán munkát kaptam egy esti gimnáziumban, ott már élesben megy az akció. Kicsit félve, kicsit még bizonytalanul, de azt hiszem, elmondhatom, hogy mégiscsak nekem való ez a pálya. Természetesen rengeteg mindent kell még tanulnom, de összességében… Jól érzem magam. Nincs reggelenként gyomorgörcs vagy utálkozás, nem érzem tehernek, hogy be kell mennem az iskolába. Azt hiszem, ez a legfontosabb dolog, ha munkáról van szó.

Próbálom kihasználni, hogy határmezsgyén mozgok, hiszen még nem vagyok tanár teljes mértékben, de már diák sem vagyok. Ez viszont azt a szerencsés (néha szerencsétlen, persze) helyzetet eredményezi, hogy mindkét felet meg tudom érteni, mindkét oldalról tudok tanulni, infókat magamba szívni.

Egyszóval még kissé óvatosan merem csak leírni, hogy nekem ez tetszik, minden nehézsége ellenére, annak ellenére, hogy mindenki fröcsög, hogy minősítés, portfólió, meg a többi ostoba dolog.

Az esti gimnázium pedig nagy megtiszteltetés, ugyanakkor mélyvíz is, de nem bánom, mert itt már elkezdtem a munkát, így, mire a gyakorlatban odáig jutok, hogy elkezdem, már nem teljesen tapasztalatlanul állok majd az osztályok elé.

Furcsa, mert mielőtt belépek a terembe, izgulok, nem az a régi, hányós izgalom ez, ami még az egyetemi időkben is néha felütötte nálam a fejét – úgy látszik, már megedződtem –, hanem valami kevésbé szorongató érzés, de amint bemegyek az ajtón, ez varázsütésre elillan. Nem tudom, mi ez, de örülök neki, hogy nem a vécékagylót ölelve töltöm az órák előtti pillanatokat.

Szóval… Ez van most. Jelenleg nagyjából a legtöbb percemet óraterveken való agyalás tölti ki, vagy az, hogy beosztom a napokat, hogy mindenre legyen időm a félév végéig, és tudjak végezni mindennel.

Persze nem is én lennék, ha nem szakítanék időt bizonyos dolgokra, de erről majd talán egy későbbi posztban :D