Félek

Jövő héten reg.hét, aztán megint suli. Nem akarok menni, ez most tiszta előttem. Furcsa, mert eddig mindig repesve vártam, tapsikolva, mint kisgyerek a vattacukorra, de most valahogy nem fűlik hozzá a fogam. Egy picit az vidított ma fel, hogy 4,93 lett az átlagom, a második legjobb eddigi pályafutásom során. Felemás lesz ez a félév több szempontból is. A fő, hogy utolsó alapszakos félévem, aminek a végén ott vár a csodás záróvizsga és szakdolgozatvédés, majd pedig a kérdés, hogy felvettek-e mesterszakra. Előtte még a mesterszakra való jelentkezés procedúrája következik februárban, ami éppen elég. Azután, mivel utolsó félév, és a mesterszak már új lap, ettől a három évtől független, ez a félévem kb. nem számít. Nem fogok jövőre első félévben ösztöndíjat kapni, tehát kár teperni magam. De ha kár teperni magam, akkor félek, hogy szörnyen szarni fogok mindenre, és elhanyagolom a dolgaim. Ejnye-bejnye vagy nem, nekem nagy motiváció a minél jobb átlag, és a vele járó ösztöndíj. Aztán, áprilisban TDK, méghozzá országos verseny. Nem félek. Áh, dehogy… Annyira félek most! Főleg a jövőtől: felvesznek-e mesterre? Akarok-e én egyáltalán tanár lenni, alkalmas lennék rá? Ha igen, és végzek, találok egyből munkát? Nem fogok kikészülni idegileg? Tudom én ezt egy életen át csinálni? (mert régimódi vagyok, azt vallom, hogyha már megszereztünk egy végzettséget, kezdjünk is vele valamit, ne kelljen más dolgok után folyamodni, ha már egyszer megdolgoztunk az adott diplomáért, akármiért). Persze, nem akarok leállni, ha végeztem az „alap” mesterrel sikeresen (ami kettő tanári szakot foglal magában, tehát többet nem végezhetek mellette), akkor belevágok minimum még egy szakba (a nyelv-és beszédfejlesztő tanári nagyon tetszene még). Szóval néha fellelkesülök pár percre, hogy tudok én odaadó tanár lenni majd, aki érdekesen adja elő, amit kell, mert szereti a tárgyát (sok tanárunkon láttam, hogy utálja, amit csinál). Néha meg teljesen letörök, mert, noha már eldöntöttem, hogy ezt választom, és eltökélt vagyok, mégis megrettenek, visszahőkölök. Félek...