25 dolog, mielőtt 25 leszek

Nagyon jó dolognak tartom ezt a fajta listát, úgyhogy úgy döntöttem, bizony, folytatom. És mivel betöltöttem a 24-et (nokomment), ezért összeállítottam az éves, új listát. Minél több programpont szerepel, annál nehezebb teljesíteni őket, de annyi baj legyen. Olyan jó visszanézegetni, hogy mit akartam teljesíteni két éve, mi jött be belőle, mi nem. Néhány pontot már tavalyelőttről hurcoltam magammal a tavalyi évbe, azokat kihúztam. Majd megvalósítom őket, de talán frusztrál, hogy már két éve akarom.

Lássuk hát,  miket akarok jövő októberig megcsinálni.

1.      Jó eredménnyel elvégezni az egyetemet, hogy büszke lehessek magamra

2.      Munkát találni, lehetőleg mielőbb, és lehetőleg középiskolában

3.      Ha nem lenne munka, elvégezni valami OKJ-s képzést

4.      Kreatív és jó órákat összeállítani, tervezni

5.      Jó munkát végezni az esti iskolában, elérni, hogy ott maradhassak

6.      Megtanulni kötni – a hagyományos módszerrel is!

7.      Sokat kreatívkodni – dekupázs, festegetés, kosárkötés, ékszerkészítés, biokozmetikumok, egyszerűbb dolgok varrása

8.      Jó keresztanyunak lenni

9.      Kitalálni, mikor legyen meg a saját kisbabám J

10.  Nyaralni valami szép helyen – visszatérés Londonba, felfedezni Wales-et

11.  Sokat írni

12.  Befejezni és kiadót keresgélni legalább egy regényemnek

13.  Sokat fotózni

14.  Új recepteket kipróbálni

15.  Önművelésre törekedni

16.  Rengeteget olvasni

17.  Sok-sok filmet és sorozatot nézni

18.  Folytatni a 100 könyv challenge egy év alatt kihívást

19.  Belevágni a Gilmore girls könyvlistába

20.  Átválogatni a könyveimet, elkezdeni belepecsételni saját ex librist

21.  Mindent úgy csinálni, hogy elsősorban nekem legyen jó

22.  Megpróbálni elkezdeni gyűjteni egy házikóra

23.  Sok közös programot tervezni/szervezni C-vel

24.  Új, menő és bővített önéletrajzot készíteni

25.  Elfogadni, hogy öregszem – de úgyis az a lényeg, hogy mennyinek érzem magam, nem? 

Visszatértem (?)

Jó isten, százmillió éve nem írtam ide… Gyötör a bűntudat, úgyhogy úgy döntöttem, rittyentek pár sort.

Elkezdődött a gyakorlat, ezzel kezdeném. Egyelőre még csak órákat figyelek meg, illetve egy nagy mázli folytán munkát kaptam egy esti gimnáziumban, ott már élesben megy az akció. Kicsit félve, kicsit még bizonytalanul, de azt hiszem, elmondhatom, hogy mégiscsak nekem való ez a pálya. Természetesen rengeteg mindent kell még tanulnom, de összességében… Jól érzem magam. Nincs reggelenként gyomorgörcs vagy utálkozás, nem érzem tehernek, hogy be kell mennem az iskolába. Azt hiszem, ez a legfontosabb dolog, ha munkáról van szó.

Próbálom kihasználni, hogy határmezsgyén mozgok, hiszen még nem vagyok tanár teljes mértékben, de már diák sem vagyok. Ez viszont azt a szerencsés (néha szerencsétlen, persze) helyzetet eredményezi, hogy mindkét felet meg tudom érteni, mindkét oldalról tudok tanulni, infókat magamba szívni.

Egyszóval még kissé óvatosan merem csak leírni, hogy nekem ez tetszik, minden nehézsége ellenére, annak ellenére, hogy mindenki fröcsög, hogy minősítés, portfólió, meg a többi ostoba dolog.

Az esti gimnázium pedig nagy megtiszteltetés, ugyanakkor mélyvíz is, de nem bánom, mert itt már elkezdtem a munkát, így, mire a gyakorlatban odáig jutok, hogy elkezdem, már nem teljesen tapasztalatlanul állok majd az osztályok elé.

Furcsa, mert mielőtt belépek a terembe, izgulok, nem az a régi, hányós izgalom ez, ami még az egyetemi időkben is néha felütötte nálam a fejét – úgy látszik, már megedződtem –, hanem valami kevésbé szorongató érzés, de amint bemegyek az ajtón, ez varázsütésre elillan. Nem tudom, mi ez, de örülök neki, hogy nem a vécékagylót ölelve töltöm az órák előtti pillanatokat.

Szóval… Ez van most. Jelenleg nagyjából a legtöbb percemet óraterveken való agyalás tölti ki, vagy az, hogy beosztom a napokat, hogy mindenre legyen időm a félév végéig, és tudjak végezni mindennel.

Persze nem is én lennék, ha nem szakítanék időt bizonyos dolgokra, de erről majd talán egy későbbi posztban :D

24 dolog, mielőtt 24 leszek

Nem szeretek szilveszterkor megfogadni semmit, most már pár éve nálam az annyi dolgot teszek meg a szülinapomig, ahány éves leszek dolog dívik. Tragikus, hogy októberig 24 pontot kell kipipálnom a listámról.

1.      Elolvasni végre Tolkien-től a Szilmarilokat.

2.      Jó és már régen tervezett sorozatokat megnézni (Dexter, Downton Abbey, Breaking bad, stb.).

3.      Irodalmi színhelyeket látogatni.

4.      Elolvasni 100 könyvet (ez szilveszterig is megteszi :D ugyanis ez volt az egyetlen fogadalmam december 31-én).

5.      Mindről valamiféle feljegyzést, véleményt írni, ha minden jól megy, a blogomra is kitenni.

6.      Befejezni a szakdolgozatomat, hogy ne a tanítási gyak. alatt kelljen vele bajlódni.

7.      Befejezni a portfóliót, hogy azzal se akkor kelljen foglalkozni már, max. az utolsó simítások szintjén.

8.      Listát írni arról, hogy milyen a jó tanár, milyen szeretnék lenni, mit rühelltem én egy tanárban, mit szeretnék megőrizni magamból mindenképpen.

9.      Előre felkészülni, amennyire lehetséges, a tanítási gyakra (óravázlatok, anyaggyűjtés, stb.).

10.  Önművelésre törekvés, képezni magam, főleg drámapedből – több hospitálás pl.

11.  Minél többet dolgozni a nyáron, lehetőleg úgy, hogy kapcsolódjon a jövőmhöz.

12.  Egy klasszat nyaralni – kb. ez lesz az utolsó nyaram diákként, ezt kihasználni.

13.  Rengeteget írni, törekedni arra, hogy minden nap legalább egy oldalt valamelyik készülő regényből.

14.  Mindent úgy csinálni, hogy elsősorban nekem legyen jó, ha a helyzet engedi.

15.  Sokat fotózni.

16.  Sokat főzni, új recepteket kipróbálni.

17.  Színházba járni.

18.  Jó filmeket nézni a kedvenceimmel a főszerepben.

19.  Újraolvasni a Gyűrűk Urát.

20.  Jobban odafigyelni az egészségemre.

21.  Mindig jókedvűnek lenni, nem hagyni, hogy bárki is elrontsa.

22.  Sok közös programot tervezni/szervezni C-vel.

23.  Jótékonykodni, segíteni másokon, nyilván amennyire a lehetőségeim engedik.

24.  Sokat kreatívkodni, ha már így rákaptam decemberben.

Sz.rtenger

Baromi bizonytalan vagyok a jövőmet illetően, és a kedves egyetem nem nagyon segít a döntésben, sőt, csak lököd afelé, hogy soha a büdös életben ne akarjak tanár lenni. Az van, hogy második évemet töltöm a mesterszakon, és gőzöm sincs arról, hogy kéne tanítani. A pedagógiás óráink kalap szart sem érnek, a pedes tanárok vagy baromi elfoglaltak, mert más iskolákban is oktatnak, vagy csak szimplán szarnak bele az egészbe. Ja, és összesen HÁROM pedtanár van. Három. Oké. Nem tudom, hogyan reagáljak majd a diákok által előidézett váratlan szituációkra, nem tudom, hogyan tegyem érdekessé az óráimat, nem ismerem a kamaszok lélektanát (csak annyira, amennyire még emlékszem rá, milyen volt diáknak, kamasznak lenni, szóval ez még rendben is volna). Ott ülök nap, nap után, és nincs semmi értelme. Magyarból csak ismétlünk, de olyan dolgokat, amik középiskolában soha, de soha nem fognak előkerülni. Huszadjára rágjuk át magunkat az irodalomelméleten, Gadamertől Szegedy-Maszákig, ami tök jó, csak az életben nem kerül elő többet, kivéve, ha egyetemen tanítok (LOL). Más irodalmas órán kortárs irodalmat veszünk. Nem tudom, ki hogy van vele, de mi még emelt szinten is csak Pilinszkyig jutottunk el az anyagban, ő meg lazán nem kortárs, ugyebár. Nyelvészetből sokadjára nyúlunk az uráli alapnyelv témaköréhez. Minek, már megint? Nem fogom tanítani!

De olyan óránk, hogy hogyan állíts össze egy tisztességes nyelvtanórát, NEM VOLT.

A drámapedagógia az, aminek van értelme, igaz, hogy minden pénteket ott töltünk, és pár szombatot is, de már nem érdekel. Ott legalább kapok tudást, cserébe valamit azért, hogy ott vagyok, hogy tanulni akarok. Ne tanítsanak hétköznap pedből, rendben. Ismételjünk magyarból, oké. De inkább nem járok be, inkább keresek állást mint ped. asszisztens, de ne rabolják el az időmet.

Semmiben sem vagyok biztos. Nem tudom, nekem való-e egyáltalán ez a pálya, fogalmam sincs semmiről, legalábbis így érzem. Jó lenne beszélgetni, és nemcsak egymással. Jó lenne, ha a tanáraink biztatnának minket, ha azt mondanák, csináld csak, hülyegyerek, jó leszel, megoldod. Mindig azt szajkózzák, hogy na, majd a gyakorlatban tapasztaljuk meg úgyis. Hát, akkor kérdezem én, minek ülök itt két évet feleslegesen? Megtanulnám önállóan, amit meg lehet, aztán kész.

Ja, és teszem még hozzá a szép kis litániához, hogy eddig gyerekeket csak hospitálás alkalmával láttunk. Erre most lesz egy óránk, ahol majd mikrotanítást kell végezni a város egyik legjobb gimnáziumában. Úgy érzem, hányok az idegességtől, ha erre gondolok, és erről az egyetem tehet. Nem állapot, hogy másodévben kerülünk éles helyzetbe először.

Mindeközben pedig gyűlölöm és undorodom tőle, hogy mindig panaszkodom, de nem tudok mit tenni. Felbasznak bizonyos dolgok. Főleg, ha a jövőmről van szó, amit úgy érzem, ezúttal abszolút nem én befolyásolok. 

Egyetem, vagy mi

Hétfőn kezdődik az egyetem. Ilyen leszarom-üzemmódban is rég voltam. De az is lehet, hogy soha. Csupán két hétig szivattak minket a tárgyfelvétellel, ami még mindig nem oldódott meg. Úgyhogy ma szépen elküldjük a kedves hangvételű kis üzenetünket. Jó muri lesz ez a félév. Bár kivételesen csak négy szombatot kell bent tölteni, ellenben szinte az összes pénteket. De ez már jelentős haladás az eddigiekhez képest. Amúgy persze hétfőtől-csütörtökig órák vannak, ez nem is kérdés, ugye. De, ahogy előző félévben valamikor megfogadtam, teljesen le fogok szarni mindent, csak az érdekel, amiből én profitálok. Ami megint kevés lesz, úgy érzem. De már túl vagyok azon, hogy jó kisdiák legyek. Kapjam meg az ösztöndíjat, és kaszáljam le azt a tudást, amit én hasznosnak érzek, plusz műveljem önmagam úgy, ahogy csak tudom. Ezek a céljaim. Vicces, hogy már fel se kapom a vizet, amikor meglátom a katasztrófa órarendet. Már csak röhögtem, amikor egyik durva stílusú, teljesíthetetlen elvárásokat támasztó tanárunk már a reghéten küldte az emailt, hogy mit vár el tőlünk egy hónap múlva, és hogy már most készüljünk.

De nem baj. A Maroon 5 új albuma például csodásmesés, vannak apró örömök, amiknek nagyon tudok örülni, és amikből sokkal többet épülök, mint a nyamvadt egyetemből. 

Lord Baelish

A ki tudja, milyen okból újra feltörő Petyr Baelish-mániámnak köszönhetően úgy döntöttem, végre belevágok a Trónok harca könyvekbe. Az első négy rész meg is van, mindet jegyzettámogatásból vettem, jee. Nem tudom, eddig miért nem kerítettem rá sort, de Lord Baelish megoldotta a problémámat. Eddig nagyon-nagyon tetszik, ahogy várható is volt.

Álmaim egyik netovábbja ez a pasi. A karakter meg mén inkább. A rabszolgája akarok lenni. És amúgy normális vagyok. Néha. 

Öregszem

Hihetetlen, de tegnap volt a kishúgom első iskolai napja. Nagyon durva, hogy még szinte tegnap született, ma pedig már közel 7 éves nagylány. Azt mondta, hogy „király a suli”. Kíváncsi vagyok, meddig gondolja még így.