Korai karácsony

Ilyen még nem volt, de már most elkezdődött bennem a karácsonyi feeling. Már több ajándékot is beszereztem :D Meg persze két guriga tündéri csomagolópapírt. Egyébként muszáj is, a múltkori Mindenszentek és Halottak napja után ötmillióan voltak a boltban, egy nap szünet után, úgyhogy eszem ágában sincs fulladozni a tömegben december közepén.

Még a karácsonyi dekorációt nem szedtem elő, de csak idő kérdése. Nem kell nagy dolgokra gondolni, csak egy rénszarvasos kis figura, hóemberes mécsestartó, és egy füzér az ablakon, aminek ugyan a 8. emeleten nincs létjogosultsága, mert csak én látom, de nem baj :D Plusz innentől a hóeemberes bögrémből fogom a teát inni.

Sajnos ma a Sparban vásárolva a pénztár közelében felfedeztem nagyon aranyos ajtó- és ablakdíszeket, meg egyéb ilyeneket, úgyhogy még türtőztetem magam pár hétig, és veszek egy-két újdonságot. És még egy fényfüzért a hálószoba ablakába.  

Elég nehéz így az ötezer dolgomra koncentrálni, de most már egy hónap, és vége, és karááááácsony ^^

Ömlengek

A mai naptól az életem párját C-nek fogom nevezni itt – csak az egyszerűség kedvéért.

Ha már a szerelemnél tartunk, el kell mondanom, hogy C-vel minden csodálatos. Tényleg. Van ugyan egy apró problémánk, de rajta vagyunk a megoldásán, és hát ja. Undorítóan szeretjük egymást, ezt már röhögtük egymás között is. Együtt tervezzük a jövőt, és ez nagyon jó, mert összeillünk. Úgy érzem, az eddigi dolgaim után most találtam meg azt, akivel el tudom képzelni valóban a továbbiakat. Nagyjából egyformán gondolkodunk a jövőről, ő is komolyan gondolja, a családjában is ezt a mintát látta – megállapodni és kitartani a másik mellett, és szép gyerekeket világra hozni. Ezt tervezzük mi is :D Ez persze azért még nem most lesz, de olyan jó elmerengeni rajta, ha épp buszozom hazafelé, és az esőáztatta, sötét ablakon bámulok kifelé.

Már együtt élünk ugyan, de már nagyon sokat beszélgettünk arról, milyen lesz az a fészek, amelyet ketten találunk és alakítunk ki, valósítunk meg. Lesz egy angol bulldogunk és egy perzsamacskánk, és két gyerekünk :D Ömlengés vége :D 

22.

Tegnap betöltöttem a 22. évemet, sajnos :D Nagyon szép kis nap volt, Győrben voltunk a Zurammal a Könyvszalonon, dedikálás is volt, Kiss Judit Ágnes és Háy János is felköszöntött <3 Egyszóval igazi bölcsész-szülinap volt, ahogy megérdemeljük. Hozzá kell tennem, hogy nekem vannak a legjobb barátaim és párom a világon, és a családom sem hagyott cserben :) Írtam jó fél éve egy kis listát magamnak, mit szeretnék megvalósítani addig, míg betöltöm a 22-t, íme az eredménye.

1.      Felvételt nyerni a vágyott mesterszakra. Megbarátkozni leendő hivatásommal. Igen, hivatásnak elfogadni, lelkesedni érte, megszeretni, tervezgetni, mit, hogyan fogok majd csinálni. Hát, igen, felvettek, úgyhogy most tanári mesterszakon „tengetem” mindennapjaimat. Egyre inkább tetszik, egyre többször kapom magam azon, hogy órákat tervezgetek magamban, azon gondolkodom, ezt épp hogyan adom majd elő úgy, hogy érdekes legyen.

2.      Kipipálni néhány alkotást az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz c. könyv listájáról. (George Orwell: Állatfarm, 1984, Daphne Du Maurier: A Manderley-ház asszonya, Maupassant: A szépfiú, Stevenson: Dr. Jekyll és Mr. Hyde, és még jó néhány)

3.      Belevágni végre a regénye(i)mbe, jó pár oldalt megírni. Az egyik regény alakul (társszerzővel, sokszor, ha nem is írunk, gondolatban tervezgetünk, beszélgetünk a részletekről). Nagyon jó lenne nemsokára befejezni.

4.      Végignézni a Dexter c. sorozatot. Annyira tetszett az első pár rész, de aztán leálltam, és azóta is csak állok. Pedig számomra alapdarab lenne.

5.      Elkezdeni minél több igényes, angol sorozatot. (pl. Downton Abbey, Forsyte-saga, és a többi).

6.      Nyaralni végre valahol, külföldön. Persze Anglia lenne a nagy vágyálom, újra, de Horvátországgal is beérném, sőt. Olyan szerencsés voltam, hogy mindjét úti cél összejött, Horvátország a családdal, Anglia pedig egy jó barátnőmmel. Csodálatos volt, még nem is írtam élménybeszámolót. Pedig… London az én igazi otthonom.

7.      Megfőzni egy minimum két fogásos ebédet, picit bonyolultabbat, mint amit eddig produkáltam. Egyre többet ügyeskedem a konyhában, igaz, például levest még nem készítettem, de a főételek terén egyre jobbakat és változatosabb ételeket készítek. Még van hova fejlődni persze, de jó úton haladok.

8.      Rengeteget olvasni (szerintem könyvlistát is írok egyszer :D). Rengeteget olvastam =) Nem igazán tartottam magam szokás  szerint a listához, de hát nem baj, azt leszámítva is sokat olvastam, és ez a fő.

9.      Újraolvasni mind a 7 Harry Pottert. Apró csalással, de ezt is teljesítettem: az első részt ugyanis nem olvastam el újra, mert az már vagy 15-ször megvolt =) De a többit újraolvastam, és jelentem: a rajongásom töretlen.

10.  Végre elolvasni Tolkientől A szilmarilokat.

11.  Sokat lenni a húgommal, moziba vinni, sok időt eltölteni. Sokszor voltunk moziban, így-úgy erre-arra, bár ezen szintén lehet még javítani.

12.  Bulizni egy baromi nagyot, remélhetőleg valamilyen epic filmes jelmezben a csoporttársaimmal a szakestünkön. Végül a téma retro volt, de a nagy bulizás megvolt =) Jól éreztem magam.

13.  Turkálóban bányászni egy igazi kincs-cuccot.

14.  Magamévá tenni néhány újabb kedvencem filmjeit (Benedict Cumberbatch és Richard Armitage *.*).

15.  Megnézni minél több filmet a kultuszalkotások közül, és az utóbbi idők nagy alkotásaiból is (bár azért nagyon sok jót láttam már). Ez is inkább csak félig-meddig pipa, mert nem igazán néztem filmeket mostanában, ha igen, akkor is újakat inkább.

16.  Venni egy új, csodás illatú parfümöt. Csak annyit mondok, hogy megtaláltam életem parfümjét: Marc Jacobs: Daisy. Én vagyok.

17.  Venni egy kis luxust magamnak: akár egy drágább arcpakolást, körömlakkot, ilyesmit. Nos, ez többszörösen is teljesült :D Új Adidas cipő, drágább körömlakkra is futotta, hogy a fentebb említett parfümről ne is beszéljünk.

18.  Elmenni a Murder kiállításra Budapestre.

19.  A Bálint-napon született, imádnivaló kiselefánt leányzót megnézni a Fővárosi Állatkertben.

20.  A diplomaosztóm után bulizni egy jót a családommal, megvendégelni őket, amivel megköszönöm, hogy támogattak azon az úton, aminek most kb. a feléhez értem.

21.  Elkezdeni készülni a felsőfokú angol nyelvvizsgára, és éppen a születésnapom környékén bevállalni az első vizsgát, ami remélem, sikerülni is fog.

22.  Találkozni a Benedict Cumberbatch-rajongó lányokkal, akikkel a Facebookon szuper közösséget alkotunk, és remélhetőleg márciusban kollektív visításban lesz részünk. 

Ezt a képet a Zuram küldte :) 

Mai nap

Több mint egy hónap telt el első mesterszakos félévemből. Sok mondanivalóm nincs. Tetszik is, meg nem is, élvezem is, meg nem is. Nagyon nem jó, hogy alig van szabadidőm – óráim egy része pénteken és szombaton van, a levelezősökkel együtt… Csalódott vagyok, mert azért jelentkeztem nappali tagozatra, hogy legyen hétvégém, hát ez most nem jött össze.

Ma elmaradt az órám (ami mellesleg 10-10:45-ig van, csak ezért be kell bumliznom a másik városba, mivel ugyebár bejárós vagyok, namindegy), úgyhogy gyorsan letudtam a főzést és a takarítást. Kéne beadandóznom, de nem tudom, mennyire lesz rá erőm, úgyhogy lehet, hogy csak olvasok, körmöt festek, ilyenek.

A blogra sincs időm, de bevallom őszintén, kicsit úgy érzem, nem is érdekel senkit a mondandóm. 

Helyzetjelentés-féleség

Beteg vagyok, nyűgös, álmos, és nagyon nem akarom a holnapi kezdettel újra meginduló mókuskereket, amit ezúttal már mesterszakos hallgatóként fogok taposni…

A parlagfűallergiám ezúttal szeptemberig várt, a kis rohadék, hogy lecsapjon rám, pluszban pedig még meg is fáztam, úgyhogy nemcsak taknyom-nyálam folyik egybe és olyan a szemem, mint Terminátornak, hanem köhögök és a torkom is fáj. Alapvetően nem vagyok rossz beteg, de most nagyon hisztériásan viselem. Tiszta lappal kéne indulni, de így hogyan legyek vidám és kipihent az első napon? Olyan leszek holnap, mint akit a betonkeverőből húztak elő.

Az órarendem maga a téboly, ott fogom khm magamba inni a tudást 7-ből 6 napon át, szinte minden héten, és szinte mindennap reggeltől estig, a lógás lehetősége pedig ki van zárva, tekintve, hogy minden órán nagyjából maximum 10-en leszünk, és a tanárok már ismernek engem alapszakról is.

Az én egyetlen uracskámmal is igen összeveszős a hangulat, és ráadásul nincs is itt velem, hogy megölelgessen, megvigasztaljon, és hallgassa a sirámaimat. Haragszom rá.

Igazából kurvára haragszom most mindenkire :D

Az ősznek sem tudok még annyira örülni – pedig imádom, a kedvenc évszakom – mert még mindig dögmeleg van. Cserébe persze reggel és este már a nyári kánikulához képest farkasordító a hideg. Alig várom, hogy valamivel hűvösebb legyen. 

Napi frusztráció...

... című rovatunkat látják. Élvezzék, és/vagy haljanak bele!

This is the end

Phű, de rég nem írtam! Talán ez azért lehetett, mert annyi minden történt velem, mondhatni, viharos gyorsasággal, és még mindig nem tudtam felfogni, hogy diplomás lettem a legutóbbi bejegyzés óta O.o Hihetetlen még csak leírni is, nemhogy belegondolni. Június 11-én és 13-án megvolt a két záróvizsgám és a szakdolgozatom védése, mindenből jelest kaptam, ami hatalmas dicsőség, és igazán büszke lehetek (és most kivételesen vagyok is) magamra. Pénteken pedig megvolt a diplomaosztó, ami dögunalmas volt, közel 300 diplomát osztottak ki. Nem felejtem el soha a pillanatot, amint a magyar alapszakosok közül engem szólítottak elsőként a színpadra (éljen a b betűs vezetéknév!), és remegő lábakkal indultam kezet fogni a rektorral, majd pedig a dékán úrral, aki nem mellesleg az egyik kedvenc tanárom, és aki nem mulasztotta el odasúgni nekem, hogy ne menjek messzire, célozva rá, hogy maradjak csak a fenekemen itt mesterszakon. Összességében szép élmény volt, együtt lenni még utoljára a többiekkel, csinosan kiöltözve, kisminkelve, a talárban parádézva.

Nem tudom, mit kezdjek most magammal. Diákmunkát már nem vállalhatok, egy hónapot akartam csak dolgozni amúgy is, mert augusztusban nyaralás, utána meg már lassan intézni kell az iskolai dolgokat. Jelenleg valami fura üresség van bennem, egyelőre nem találtam még rá magamra, hogy most mit kéne. Nem érzem azt a katarzist, hogy most vége, hiszen ha minden jól megy, szeptembertől mesterszak, vagy a vágyott, vagy, ha az nem jön össze, a második helyre, amit jelöltem, biztosan felvesznek. Csak persze nagyon nem mindegy.

Meglátjuk, mi lesz. Egyelőre kábán büszke vagyok, és félek.